Somogyszil!
Somogyszil, a boldogság hona!
Visszahúz a szívem oda!
Csendes falu, ami két dombra épült,
És az évek alatt csak szépült!
Kedves emberek, akik ott laknak
Ők az élettől oly sok szépet kaptak.
Én is boldog szívvel emlékszem vissza.
S e kép előttem még most is oly tiszta.
Ha utam a főutcára téved.
Szívem őrzi még azt a képet.
A hatalmas fenyők égígérő sora.
Nem láttam még ily szépet soha!
Vagy, ha csak megpihenni vágyok.
A parkban egy padra rátalálok.
Nem lakhat boldog ember máshol.
Keresheti az élet szépségét bárhol.
Szívem szabad, ha hazatérek.
Csak az égiektől ennyit kérek:
Somogyszil! Légy mindig a boldogság hona!
Hogy ne érje bánat az ott lakót soha!
(Sánta J. Ede)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése