"Somogyszil. Tolnával határos kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 389, lakosaié 2613, kik közül 2103 magyar- és németajkú, 1879 róm. kath. és 566 ág. ev. vallású. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Bonnya és Dombóvár. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. Első ízben 1138-ban, a II. Béla királytól a dömösi prépostság részére kiállított megerősítő levélben sorolják fel. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is egyházas helyként szerepel. Az 1563. évi török kincstári fejadójegyzék szerint 10 és 1580-ban 17 házból állott. 1660-ban Zankó Miklós jószága. Egy 1703 tájáról való összeírásban Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. Az 1715. évi összeírás megjegyzi róla, hogy sok ideig pusztán állott s csak két év óta lakják ismét, a mikor 39 háztartását írták össze. 1726-ban felerészben a gróf Harrach család, felerészben gróf Esterházy János bírta. 1733-ban már a Hunyadyaké volt és most is gróf Hunyady Károlynak nagyobb birtoka és úrilaka, mely a XIX. század elején épült. A róm. kath. templomot 1726-ban, az evangélikusokét 1857-ben emelték. Van a községben hitelszövetkezet, segélyegylet, ipartestület és önkéntes tűzoltóegyesület. A falu a középkorban nem a mai helyen, hanem a Szilkállónak nevezett dűlőben feküdt.Ettől éjszakra volt Scanas falu, miként azt a IV. László király idejéből való határjáró levélben találjuk. Nevét a mai Szanácsi-szőlőtelep látszik megőrizni. A községhez tartoznak: Csérihegy-, Magyaród- és Marosd-puszták, Öreghegy, Szanácsi-telep, Új-major és Vörös-major. Csérihegy-puszta 1479-ben Chery alakban fordul elő, 1703-ban pedig Csér alakban. 1733-ban Boronkay Ferencz birtoka.
– Magyaród-puszta a XVI. században még falu volt, mely az 1575. évi török kincstári adólajstrom szerint 8 házból állott. 1723-ban Festetics Kristóf Sárközy Jánosnak vallotta be, kinek utódai bírták az újabb időkig. Sárközy Béla 1892-ben a gróf Hunyadiaknak adta el.
– Marosd-puszta a középkorban szintén falu volt, melynek már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint is ekkor plebániája volt. 1660-ban Zankó Miklósé. 1726-ban gróf Esterházy János, 1733-ban Boronkay Ferencz birtoka.
– Szanácsi-telep előfordul egy 1703 táján kelt összeírásban. 1726-ban gróf Esterházy János birtoka."
(részlet a Csánki Dezső által szerkesztett Somogy vármegye monográfiából, 1900 körül)
Címerünk:
Álló csücsköstalpú pajzs, melynek kék mezejében jobbra fordult, felemelt ezüst szablyát tartó páncélos kar, melynek könyökhajlata fölött, a pajzs vonalán három arany búzakalász áll, a két szélső egy-egy arany levéllel van megrakva. A páncélos kart felülről egy vörös ékkövekkel díszített háromágú arany korona, alulról egy hegyével lefelé, élével jobbra fordított ezüst ekevas keretezi. (A korona a település egykori mezővárosi rangjára, a páncélos kar az egykori hajdútelepülésre utal).
A címer
megalkotásakor a település korábban használt pecsétjeihez, és azok elemeihez nyúltak vissza. Már a XVIII. század végén használt pecséten megtalálható volt a háromágú korona, az ekevas, a búzakalász (ekkor még csak egy darab) és a könyöklő kar (ekkor még balra fordult). 1835-től a búzakalászok száma három lett, a kar jobbra fordult, a korona azonban hiányzott. A címert 1995-ben véglegesítették jelenlegi formájában.
